Rólam mondták

Szeretek meditálni, relaxálni, de ritkán szoktam. Általában, mikor megborít valami. Mostanában is volt ilyen, de most máshogy volt, mint egyébként. Mert közben lett nekem egy barátnőm, Szaszkó Évi, aki távolról is, ebben a hülye Covidban is figyelt rám érzékeny empátiájával, s jó érzékkel tudta, hogy mire van még szükségem. Azonnal küldte is a csoda fájlokat, amikről tudtam, hogy léteznek, hogy készíti őket, csak, mint a viccben: tudtam, tudtam, de nem sejtettem. Mert el sem tudtam képzelni, hogy meditációban, túl a kellemes testi könnyedség érzésen, történhet velem még valami annál is finomabb. És akkor megszólaltak a hangtálak… És elindult a gerincemen, a bőrömön, a karjaimon, s a belsőmben… Mindenem rezonált a hangokra, minden frekvencián máshogy. Egészen új élmény. S a hatás? Ha most megkérdeznék bárkitől, mi van a fejében – tőlem is – szerintem a legtöbbünk azt mondaná, zsong az egész. Még a fejbőröm is. Viszont egy ilyen relaxáció után, mintha elfújták volna. Kisimult, elhalkult minden. Belső csönd lett és belső béke. Ezt adta nekem Évi, a lelke, keze és hangtáljai által. Hány embertől kapunk ilyet az életünkben? Én nem soktól, másoktól inkább csak a zajt kapom a fejembe. Ezért kivételes ajándék, amit Évi adhat. Jókor jött, de ez mindig jókor jön. Köszönöm, szívből!!!