Versek
Az önismereti út végtelen, élethosszig tart. Én így látom, így élem.
Mostanában megint sok olyan esemény történt a személyes életemben, ami felerősítette a vágyat, hogy belső gyermekemet megöleljem, ápoljam és dédelgessem, hogy felnevelődjön.
Verseim kb. egy évtizede születtek, de nagyon jó érzés, hogy mindezeket az érzéseket ma is magaménak érzem.
Megosztom hát szeretettel Mindenkivel

Útitársak
Mi vagy te? egy erős szálfa?
vagy csak hitvány korhadék
Mit keresel e világban?
fordítod a kerekét?
Mindegy is, csak érezz
és fussunk
bele a nagyvilágba
találtalak, s lélekutunk
együtt halad továbbra
Szívbemaró szereteted
elragad és meggyötör
ismerem az érzésedet, nekem is van
csak böjtöl
kivárásra játszik, mert
még nem jött el az ideje
de ha itt lesz, harsány
hangját megismered,
tudod-e?
A szívedet melegíti s a szemedbe
bekacsint
a válladon sír, ha bánattól
reszket a lelke megint
Légy a társa, légy útjelző
együtt menni sokkal jobb,
a megbotló vándor
vállát te is átkarolhatod
Hálával telt szeme könnyes,
s te nem érted, mivégre
hisz a lelked olyan tágas, belefér ő,
Miért ne?
(szé)
Az alábbi gyönyörű illusztrációt kedves barátomnak, Ircsinek köszönöm <3
