Nagy öröm, kis nehézségek

Nagyon boldoggá tesz, hogy az új honlapomat szerkesztgethetem. Magaménak érzem minden apró bukdácsolását, örömet okoz egy-egy új felismerés, egy hiba kijavítása. Szóval elvagyok, mint egy gyerek, meg a befőtt.

Pestiesen szólva, ... jutott most eszembe. Gyerekkoromban sokat hallottam ezt. Akkor vidéken éltem és a nagyváros elképzelhetetlen távolságban volt. Egy kirándulás lehetett az odautazás. Sehogyan sem értettem, hogy ami nálunk ABC, az Pesten miért közért. S még sok mást sem. Vágytam a Vidámparkba, a Libegőre, a Normafához.

Nekünk az utazás minden hétvégén a nagymamáékhoz való utat jelentette, hogy a kertben tüsténkedjünk. Emlékszem, talán 8 éves lehettem, amikor édesapámmal krumplit szedtünk fel és én bizony hamar ráuntam a monoton feladatra. Még ha áshattam volna, de nekem a zsákot kellett tartani, borzasztó hosszú perceken át. Apu meg is rótt: Látom, már unod! :) Hát persze, hogy untam. Nem volt abban szemernyi izgalom, egy madár nem repült közben, hogy elterelte volna a figyelmemet... de a legnagyobb csalódás mégis az volt, hogy apunak nem tudtam megfelelni. Ő elvárta volna, hogy kis katonaként álljak csendben, türelmesen, nekem meg ki tudja, hol járhattak a gondolataim :)

Jól elkalandoztam most is, nem untatlak tovább!

Inkább álljon itt egy videó egy villám hangfürdőről ízelítőként:

(hamarosan kitanulom a videó feltöltését is és lesznek ingyenes tartalmak az ide látogatóknak) SOON, AS POSSIBLE :)

Verőfényes, szép hétvégét Mindenkinek! Finom rezgésekkel, öleléssel, Évi