
Mottó: "Verseim?" ugyan. - Versek, amelyeket épp én írhatok le. (Fodor Ákos)
Frissítve: 2022. nov. 13.
Első verseim életemnek egy nagyon változó, lelkileg megterhelő, kissé talán kilátástalannak tűnő időszakában szakadtak ki belőlem, közel 10 éve. Meglepetés volt valamennyi. Ahogy József Attila mondta - ajándék.
Sosem hittem magam egyedinek és különlegesnek, hosszú évtizedeknek kellett eltelni, mire ráébredtem, mind egyediek vagyunk, megismételhetetlenek. Még az azonos génállománnyal rendelkező ikrek sem egyformák. Kivételes kincs minden ember. Egy-egy apró mozaik az univerzum óriás puzzle-jában.
Álljanak most itt a verseim, melyeket egy-egy életszakasz hasított ki belőlem.
Illusztráció: egy vízben landoló hóbagoly

Ha ma vége lenne
Ha ma vége lenne, nem kérném
Az Istent sikítva sem esengőn,
Hogy ne emeljen magához.
Belehaltam mindenbe,
Számvetéshez érve keblemre
Emelem szeretteimet…
Mindenem vagytok!
Ég Veletek!
Bevégzem utamat.
Követem sorsotokat
Angyalszemmel, s óvó melengető
figyelemmel Veletek leszek.
Nem kell félnetek, erőtök égig ér!
S a számadásnál Uram magához kér:
Hogy bántál az emberekkel, gyermekem? – kérdi.
Vétkeztem, Uram!
Én vétkem, én vétkem, én nagy vétkem…
Szememből könny csordul,
Szívem belesajdul.
Gőgös voltam és hideg,
Embertelen és törtető,
Önző és magának való.
De Te tudod, gyermek lakott bennem,
Felnövekvő, gyenge és félénk.
Hosszú volt az út, míg elértem célomat,
Megtaláltalak, elfogadtalak.
Megértettem szándékodat,
Feladtam akaratomat.
Megerősödtem és megértettem szavaidat.
A csendes nem gyenge,
A halk nem tehetetlen,
Az alázatos nem kevesebb.
Megtanultam és felnőttem.
Elszakadtam és erőm végtelen.
Nem fog már a földi lét.
Az itt-maradókat felneveltem,
s óvó szeretetemmel
mindörökké szívemhez emelem.
Isten áldására bízom!
Amen!
(2013.12.14)
Tisztítótűz
(látomás ihlette varázslat)
Szemed villanása vitt a csábításba
Hangod suttogása őrült látomásba.
Hangodnak bársonya megigézte lelkem,
S tudtam elvesztem már, menthetetlen szívem.
Karod ölelése vágyaim korbácsa
Puha ajkad csókját ajkam hőn áhítja
Érintésed tisztítótűz, mely emel, majd mélybe húz,
Gerincem íve feszül, majd elcsitul.
Lényed közelében villanok s illanok
kéjem évezredes mámoron átragyog
Feloldódom benned, összeforr a testünk
Ilyen üdvözítő kéjforrást kerestünk.
Pihegek válladon,
szárnyszegett pacsirta,
Dalom csak te hallod,
Csengő, kristálytiszta.
2014-01-08
Szabadulás
Érzéseim felkockáztam.
A fájókat elodáztam.
Elrejtettem,
én se lássam.
Vakká lettem.
Árulással,
önsorsrontó
megcsalással.
Tályoggá nőtt, hatalmassá,
tűrhetetlen polip-klónná,
Vérfertőző óriássá
Húsom rágó átok-kórrá
Behatolt az elmémig,
lyukat vájt a hitembe
majd világosult
a szememen ülő hályog
s elengedtem.
ragaszkodó ragadványomtól
szabadulva
megkönnyebbültem.
Nem engedhetek…
Enyém lett a választás,
kínlódni és tovább égni,
úgy tenni,
mintha nem lenne
vagy a fájdalommal szembenézni,
felszakítani s túlélni
ha túl lehet…
Kérdések
Mit érzel?
Nem értem…
Érzed-e?
Remélem.
Kimondod?
Ne kérd, nem!
Kéred-e
kétségem?
Ne hagyj el,
reményem.
2014.07.07.
Útjelző
Mi vagy te? egy erős szálfa?
vagy csak hitvány korhadék
Mit keresel e világban?
fordítod a kerekét?
Mindegy is, csak érezz
és fussunk
bele a nagyvilágba
találtalak, s lélekutunk
együtt halad tovább…
szívbemaró szereteted
elragad és meggyötör
ismerem az érzésedet, nekem is van
csak böjtöl
kivárásra játszik, mert
még nem jött el az ideje
de ha itt lesz, harsány
hangját megismered,
tudod-e?
a szívedet melegíti s a szemedbe
bekacsint
a válladon sír, ha bánattól
reszket a lelke megint
légy a társa, légy útjelző
együtt menni sokkal jobb,
a megbotló vándor
vállát te is átkarolhatod
hálával telt szeme könnyes,
s te nem érted, mivégre
hisz a lelked olyan tágas, belefér a
Miért ne?
Szeretet - trilógia
I.
A szeretet végtelen,
nem vehető, kéretlen,
Képzeletedben tátongó hiányodat
betöltheti és megerősít
ha elhiszed
Felkarol, veled van ,
sosem hagy el, neked van
Támogat és átkarol,
emberformát ölt s behatol
apró receptoraid mélyén csiklandoz
támaszt adón.
Szeretet
II.
Más ritmusban énekelek
és másban is zenélek,