Beszippant a pillanat...

Mikor vagyok elég?

Az elmúlt hónapokban gyakran szembesültem ezzel a bensőmben megérett, de meg nem fogalmazott felismeréssel.

Mi kell ahhoz, hogy magamat elégnek érezzem? Hogy elfogadjam, elhiggyem, s büszkén hordozzam a saját elégségemet?

Az első gondolatok, felismerések a Sématerápiáról szóló könyv olvasása közben ütöttek szöget a fejembe. Régen tudtam, hogy a maximalizmusom, a tökéletességre törekvésem, a hibátlanság fontossága, a megfelelni akarás, vágyás, a visszaigazolások fontossága generációs örökségem.

A könyv ébresztett rá arra, mennyire sok lenyomatot hagyott bennem mindez, milyen mélyen íródott sejtjeimbe, s mennyire erősen jött az érzés, hogy ennek jó része nem hozzám tartozik. Nem én vagyok. Én nem ilyen vagyok ott legbelül. Ott, ahol a saját valamilyenségem apró morzsáit még őriztem, ahol a belső gyermekem figyelt, várt a pillanatra, amikor szóhoz juthat.

Ez az út hosszú és még bőven rovom a lépéseket. De már sok felismerés segít abban, hogy végre én, végre az a kis gyermek ott legbelül szóhoz juthasson.

Közben sok új ismeret gyarapította az eszközrendszeremet, amivel másoknak tudok segítő kezet nyújtani.

Így, mikor a minap elkészült a következő workshop felhívó plakátja, már csak az lebegett a szemem előtt, hogy megvan az új téma, a témakör, amiben nagyon sokan küzdünk, küzdenek elakadással, s mivel én már régóta járom ezt a rögös ösvényt, érzem magamban azt a támogató erőt, amivel másoknak segíteni tudok.

Ahogyan megfogalmazódott az első téma, követte több másik is, így az elkövetkező hónapokban több tematikus egységben fogunk végigmenni ezeken a részterületeken.

Más energiája van egy csoportos munkának, jellemzően hasonlóak találkoznak össze az ilyen alkalmakon, így gyorsan, könnyen, bizalommal tudnak egymás felé fordulni. Kialakul egy belső energiaháló, mely csak erre a közösségre jellemző. Én többször dolgoztam csoportokkal, kedvelem a csoportdinamikát, ennek mozgalmasságát, változékonyságát, fejlődőképességét.

De nagy ereje van az egyéni munkának is, amikor a segítő és a kliens csak egymásra figyel, a fókuszban egy téma feldolgozása van, melyet alkalomról alkalomra egyre mélyebb rétegekben lehet kibontani, átértékelni, átdolgozni és gyógyítani.

Sérülések mindnyájunkat érnek és ezek fel nem dolgozása sok későbbi probléma forrása, gyökéroka lehet.

Ha már eljut egy személy arra a pontra, hogy az önmagával való szembenézés mindennél fontosabbá válik számára, akkor nyitott a személyiség a változásra, az épülésre, a sebek begyógyítására.

Kívánom, hogy találd meg a számodra ideális segítőt! Ha hívást érzel a mellékelt programra, jelentkezz messengeren vagy a hangmasszazs14@gmail.com címen.

További részletek a www.vivaharmonia.art oldalon.