• Évi

Beengedtem a vírust a testembe... avagy relaxálj az EGÉSZségedért

Pár napja érlelődnek bennem a gondolatok ehhez a poszthoz. Tegnap kezembe akadt egy idézet Oshotól a meditációról.

" A meditáló ember természetesen, erőfeszítés nélkül lassul le. Nem gyakorolja."


Az egész úgy kezdődött, hogy pár hete érezni kezdtem, hogy mentálisan fáradok. Terhes lett a napi munka, jól esett volna csak úgy ülni, lenni és feldolgozni magamban mindazt a felgyűlt élményanyagot és eseményt, ami már tornyosulni látszott a lelki szemeim előtt. No, hát persze, nem is kérdés, hogy nem volt itt a pihenés ideje, legalábbis szorgos, munkához és hajtáshoz szokott agyam ezt diktálta. Tettem hát a dolgomat tovább, s egyre éreztem, fáradok...




Az utóbbi hetek befelé fordulóak voltak, dolgoztam magamban magamon, rendszeresen hangtálaztam, hogy a segítő rezgések megérkezzenek hozzám és harmóniámat kiegyensúlyozzák, mégis volt egy hiány, egyre növekvő késztetés egy koncentráltabb, hosszabb befelé figyelésre.

Bevallom, nekem volt egy olyan érzésem, hogy amíg a rezgésszintemet a hangtálakkal folyamatosan fenntartom és a világgal való egységem megvan, középpontomból nem lendülök ki, addig engem elkerül a vírus. Egészen addig a pontig tartott ez, míg egy munkahelyi tesztem egyszer csak pozitív eredményt hozott. ...


Kezdtem is gondolkodni, hol tévedtem.


Aztán megfejtettem. Nem volt bennem kellő alázat, mert úgy döntöttem, védve vagyok a vírustól. Amíg tartott bennem ez a hit a védelemről, valóban védve is maradtam. Aztán amikor a családban felütötte a fejét a vírus, így jöttek a gondolataim: Ez most egy enyhébb lefolyású mutáns, ebben megfertőződni már nem olyan veszélyes, mint korábban, oltások nélkül, a betegséget alig ismerve. Továbbá minél nagyobb az emberek vírussal való megküzdési aránya, az átfertőzöttség mértéke, vagyis a nyájimmunitás foka, annál védettebbé válunk, hiszen a legerősebb védelmet a saját test megküzdése alakítja ki. Végül arra a következtetésre jutottam, jöjjön az a vírus most, ismerkedjünk meg, birkózzunk egymással, mert ettől csak erősebbé válok. Hiszen minden küzdelem erősít.

A férjem csendesen jegyezte meg, Ő nem kívánta a testébe a vírust, mégis megkapta Ő is. Én meg azt gondolom, csak az talál meg, amit ott legbelül beengedünk. Ezért fontos, hogy a mindennapokban, a nehézségek, fájdalmak idején is meglássuk a jót, a szépet, a halvány napsütést, a meleg szobát, ahol várjuk életünk jobbra fordulását. Mert a pozitív rezgés és kisugárzás pozitív válaszokat hoz.


Bölcs tehát Osho, mikor ezt mondja: "A meditáló ember természetesen, erőfeszítés nélkül lassul le. Nem gyakorolja."

Amíg azért meditálsz, relaxálsz, lazulsz és pihensz, mert MUSZÁJ, addig egy ellenállásból teszed mindezt. Amikor az invitálás már nem kétséget teremt, hanem egy egyértelmű bizonyosságot arra nézve, hogy ez az egyetlen lehetséges út számodra, akkor jön el az erőfeszítés nélküli belelazulás ideje és lehetősége. Ez az idő kinek-kinek egyedi, más, nincsenek rá szabályok, nincs rá módszer.

Egyetlen módszere talán a hagyni megtörténni.

Kivonni az egót, az akarást, a bizonyítás kényszerét.


(Mindezt ne úgy értsd, hogy ha nincs hívásod, ne relaxálj, tedd, hiszen mindenképpen a Te hasznodra lesz! Ha egyelőre egy barát kedvéért kóstolsz bele, tedd, Ő is és Te is elégedetten, együtt rezegve távoztok majd, s pozitív hatás megsokszorozódik... És hidd el, eljön a pillanat, amikor a muszájból egyszer csak VÁGY serken, BENSŐ KÉSZTETÉS, olyan elhívatás, mely természetes, mint egy lélegzetvétel. Na akkor, ott, azon a ponton jön el az a könnyedség, melyről Osho beszél.)


Számomra az egészség nem pusztán a test egészségét jelenti. Holisztikus értelemben tekintek minderre, ahol az egész, az egy, legyen akár egy teljes ember, vagy annak csak egyetlen sejtje, a mindenben ott lévő ősi magot jelenti, melyben ott az egész. Akár a hologramban. Vagy genetikai értelemben a DNS-ben.

Ha a mentális egységem egész, ha önmagam középpontjában vagyok, ha nem mozdítanak ki a hétköznapok apró kudarcai, ha a tűréshatárom amplitúdója egyre csak nő, ha hálás vagyok a hibákért is, hiszen megmutatják, mit tanulhatok még, ha segítő kezet tudok nyújtani azoknak, akik ezt kérik, ha nyitott vagyok minden újra és folyamatosan befogadó, hogy építsem belső magvamat, tudásomat, tehát ha mindez van, akkor a testem is egész, minden sejtemből árad a békesség, a nyugalom és a tenniakarás. Na akkor vagyok teljes mentális és fizikai egészségben.


S mindebből mi a tanulság?


Ahogy a képen látod:

LÉLEGEZZ! A LEGJOBB IDŐ A MEDITÁCIÓRA AZ, AMIKOR NINCS IDŐD RÁ.


És mi az én személyes tanulságom? Pár hete még azt hittem, az én utam a vírus elkerülése. Annak bizonyítása, leginkább a magam számára, hogy a megfelelő rezgésű ember védett. Aztán jött egy fordulat és rájöttem, hogy nem láttam az egészet, a végső célt, amivel a legtöbbet profitálhatom mindebből. Azt, ha megismerem, ha megmutatkozik bennem, mint egy tükörben és beépítem magamba a tanulságait. Mert az elkerülés csak menekülés, míg a szembenézés és a megküzdés az, mely valódi fejlődést hoz.


Adj magadnak énidőt, adj napi pár percet, amikor csak önmagaddal, belső magoddal találkozol, befelé figyelsz és tested apró jeleit követed, megadod magadnak mindazt, amit épp óhajt.

Napi pár perc elég lehet egy szokás kialakításához. Napi pár perc mentális jóllétedért. Ugye nem kérdés, hogy megéri?


Ha szívesen csatlakoznál egy hangtálas hangfürdőre, iratkozz fel YouTube csatornámra, vagy látogass el Facebook csoportjaimba.


Ha még nem ismered a munkáimat, íme néhány

https://www.youtube.com/watch?v=IaSYEYbrrHw


https://www.facebook.com/tundercsuszdahangolo


https://www.facebook.com/groups/817627848975628


Szeretettel ölellek

Évi

25 megtekintés0 hozzászólás

Friss bejegyzések

Az összes megtekintése